Mindenkinek életútja egyetlen szép remény.
Soronként jön életünk, és lesz egy szép nagy regény.
Holnap is egy újabb nap, mi távol tűnt már jelen lett.
Kiélvezem életem, ez is: eltelt, megvolt, meglett.
Végesség a végtelenben, egy csepp vér a testemben.
Nem én vagyok a világban, hanem a világ él most bennem.
Ha meghalok, a világom is, de jöhet majd új létre?
Ha van élet a halál után, annak is van vége?
Bizonytalan érzések közt észlelem a jelent.
Holnapután megtudhatom, a tegnap mit is jelent.
Holnapután
2010.11.24. 23:20 ben.cooper
Szólj hozzá!
Végre tudom
2010.11.10. 23:30 ben.cooper
Végre tudom milyen, s miből áll az élet.
Újra kéne festenem, a fejben vázolt képet.
Szép remények, gyors élet, végtelen nagy álmok.
Nyomasztó és véges minden, tétlenül csak várok.
Állok, várom, tudhatom, hogy eljön majd a végzet.
Lényegtelen lényem, csak úgy is egyszer élhet.
Egyszer volt, hol nem volt, voltam egyszer egy pici.
Akkoriban azt se tudtam, milyen egy nagy cici.
Tudtam, láttam, jártam, keltem, habzsi dőzsi élet.
Nem tudtam, mert nem érdekelt, miből áll az élet.
Láttam nagyot, szépet és jót, ez lesz az én álmom.
Megcsinálok mindent, mire mindig vágyom.
Elmegyek majd mindenhova, látok minden helyet.
Csokit eszem reggelire, s fagyit ebéd helyett.
A legjobb autót, repülőt is! Minden kell, majd meglesz.
Végre tudom nem kap semmit, az aki csak elvesz.
Szólj hozzá!
Címkék: vers tudom végre
Összeforrt
2010.09.03. 09:56 ben.cooper
Úgy szeretlek... kifakad belőlem érzelem, szenvedély,
s hogy hogy, az egy örök rejtély.
Érzelmi kötelék, egy lánc mi már nem hagy el,
erősen szorít s egybeforrt testemmel.
Fáj ha nincs, nincs ha fáj, világnak fodrában mindig jön s megtalál.
Elvisz az édenbe, itt vagy a vérembe,
folyam vagy énbennem, s Veled kell léteznem.
Éltetsz most álmomban, szeretlek kábultan.
Láss ne csak szemeddel, tarts mindig kezeddel.
Tarts meg még lélekben, hisz Te tartasz életben.
Szólj hozzá!
Címkék: vers összefort
Szélvihar
2010.08.20. 09:21 ben.cooper
Egy érzéstől perzselve, mit meg nem tennél.
Mit akkor látsz csak látomás, belül más ki szemlél.
Elveszel és elvesztenél, bármit ami fontos.
Elérsz tán az egekig, a célzásod is pontos.
Erőtlenül erőt akarsz, gyenge mámor borít.
Visszatérő tombolás, mi egyre beljebb szorít.
Egyre lentebb, lelkem mélyén, érzem ezt az érzést.
Nem tudom, hogy mi gyógyítja, szívemben a vérzést.
Tőr ment belém, s megforgatta, nem ő az ki szeret,
Lelkem mélyén csalódásom, nem hoz csak új szelet.
Feltámad a szürkeségből, orkánná lesz újra,
Megtalál és elsodor, ez lesz lelkem útja.
Hátulról jön, váratlanul, hideg érzés borít.
Egyedül vagy nem tudod, mi az ami szorít.
Lennt leszel a föld felszínén, egyedül egy helyen.
Nem lesz más csak egymagad, s lelkedben a sebem.
Szólj hozzá!
Címkék: vers szélvihar
Félholt
2010.08.20. 09:18 ben.cooper
Volt egyszer egy nő, kiben oly' sokat hittem.
Volt egyszer egy érzés, mi most már nincsen.
Szenvedés és szenvedély, érzéki mámor.
Nyíl sebezte szívem, egy harcos volt az, Ámor.
Sebem nem fájt addig, míg volt ő én mellettem,
hirtelen ő elment, s dőlni kezdett vérem.
Térdre rogytam s éreztem, itt a vég, hát ez lett.
De tudtam belül, felállok, s ez lesz majd a kezdet.
Végzetemben lepörgött mindeddigi életem,
öröm volt csak előttem, nem értettem, mit tetttem.
Fekszem vérben, porban, egy távoli helyen.
Látom magam felülről, nincs valami rendben.
Ájult vagyok, mégis tudom, létezem, hisz élek,
nincsen már mi tartana, messze száll a lélek.
Messze van a lelkem, elhagyja a testem,
nem hagyja őt szenvedni, tudja így lesz rendben.
Ájultan és koszosan, ébredtem egy úton,
Ámor nyila sehol, nehézkesen kúszom.
Fellálok, és tovább megyek, egy végtelen nagy úton,
nincs értelme visszanézni, nem segít a múlton.
Alkonyat van, szürkeség, sivár puszta messze,
lélegzek, de nem ugyan az, nem tudom, hosz lesz-e..
..lesz-e újabb szívverés, bizonytalan lépek,
egyre messzebb kerülnek, a visszamaradt képek.
Szólj hozzá!
Címkék: vers félholt
Bár csak
2010.08.20. 09:09 ben.cooper
Bár csak ne Te lennél, bár csak ne én lennék.
Bár csak mint régen, most is mi lehetnénk.
Bár csak a szavak, és újra az érzés,
bár csak könnyítne, az elfeledt könnyezés.
Bár csak most újra, lehetnék fiatal.
Bár csak lenne most, újra ki vígasztal.
Bár csak ne tettem, volna azt a sok rosszat,
bár csak tudtam volna, a jövő mit hozthat.
Bár csak ne ott lennék, az utolsó lapon,
bár csak ne ez lenne, a legszebb könyv a falon.
Bár csak tudnád, hogy mi az mit éreztem,
bár csak tudnád, hogy fontos volt én nekem.
Bár csak tudnád, hogy miért vagy még bennem,
bár csak tudnád, hogy átadnám lelkem.
Bár csak ne látnám, újra a napot,
bár csak már oldódna, mi rég jégbe fagyott.
Szólj hozzá!
Címkék: vers bár csak
Nem tudják
2010.08.20. 09:00 ben.cooper
Gondolj és gondolok, tudom mit érzel.
Hazugság, nincs ilyen, hisz belülről vérzel.
Legbelül a Te szíved, az ami vérzik,
Nincs ember ki értené, csak kívülről nézik.
Szemlélnek, nyugtatnak, tudják, hogy mi van.
Ők is voltak már, jajj de nagy kínban.
Jajj de megható!! .. fogalmad sincs.
Milyen mikor elveszted, már azt is ami nincs.
Elveszett, nincs többé, az a nagy kincs.
A lét nyugalma, mire fel kell tekints.
A léted egy pontja, mi elmúlik Veled,
elmegy és elment, húnyd be a szemed.
Csukd be és halj meg, vagy halld meg a hangokat,
értsd meg hogy léted az, mi belülről hasogat.
Belül van, elmúlik, mint minden mi fontos volt.
Felszálltam álmomban, s megjártam a pokolt.
Szólj hozzá!
Címkék: nem vers tudják
