Ben Cooper versei

Végre tudom milyen, s miből áll az élet.
Újra kéne festenem, a fejben vázolt képet.
Szép remények, gyors élet, végtelen nagy álmok.
Nyomasztó és véges minden, tétlenül csak várok.
Állok, várom, tudhatom, hogy eljön majd a végzet.
Lényegtelen lényem, csak úgy is egyszer élhet.
Egyszer volt, hol nem volt, voltam egyszer egy pici.
Akkoriban azt se tudtam, milyen egy nagy cici.
Tudtam, láttam, jártam, keltem, habzsi dőzsi élet.
Nem tudtam, mert nem érdekelt, miből áll az élet.
Láttam nagyot, szépet és jót, ez lesz az én álmom.
Megcsinálok mindent, mire mindig vágyom.
Elmegyek majd mindenhova, látok minden helyet.
Csokit eszem reggelire, s fagyit ebéd helyett.
A legjobb autót, repülőt is! Minden kell, majd meglesz.
Végre tudom nem kap semmit, az aki csak elvesz.