Egy érzéstől perzselve, mit meg nem tennél.
Mit akkor látsz csak látomás, belül más ki szemlél.
Elveszel és elvesztenél, bármit ami fontos.
Elérsz tán az egekig, a célzásod is pontos.
Erőtlenül erőt akarsz, gyenge mámor borít.
Visszatérő tombolás, mi egyre beljebb szorít.
Egyre lentebb, lelkem mélyén, érzem ezt az érzést.
Nem tudom, hogy mi gyógyítja, szívemben a vérzést.
Tőr ment belém, s megforgatta, nem ő az ki szeret,
Lelkem mélyén csalódásom, nem hoz csak új szelet.
Feltámad a szürkeségből, orkánná lesz újra,
Megtalál és elsodor, ez lesz lelkem útja.
Hátulról jön, váratlanul, hideg érzés borít.
Egyedül vagy nem tudod, mi az ami szorít.
Lennt leszel a föld felszínén, egyedül egy helyen.
Nem lesz más csak egymagad, s lelkedben a sebem.
