Mindenkinek életútja egyetlen szép remény.
Soronként jön életünk, és lesz egy szép nagy regény.
Holnap is egy újabb nap, mi távol tűnt már jelen lett.
Kiélvezem életem, ez is: eltelt, megvolt, meglett.
Végesség a végtelenben, egy csepp vér a testemben.
Nem én vagyok a világban, hanem a világ él most bennem.
Ha meghalok, a világom is, de jöhet majd új létre?
Ha van élet a halál után, annak is van vége?
Bizonytalan érzések közt észlelem a jelent.
Holnapután megtudhatom, a tegnap mit is jelent.
Holnapután
2010.11.24. 23:20 ben.cooper
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bencooper.blog.hu/api/trackback/id/tr802471604
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
