Ben Cooper versei

Bár csak ne Te lennél, bár csak ne én lennék.
Bár csak mint régen, most is mi lehetnénk.
Bár csak a szavak, és újra az érzés,
bár csak könnyítne, az elfeledt könnyezés.
Bár csak most újra, lehetnék fiatal.
Bár csak lenne most, újra ki vígasztal.
Bár csak ne tettem, volna azt a sok rosszat,
bár csak tudtam volna, a jövő mit hozthat.
Bár csak ne ott lennék, az utolsó lapon,
bár csak ne ez lenne, a legszebb könyv a falon.
Bár csak tudnád, hogy mi az mit éreztem,
bár csak tudnád, hogy fontos volt én nekem.
Bár csak tudnád, hogy miért vagy még bennem,
bár csak tudnád, hogy átadnám lelkem.
Bár csak ne látnám, újra a napot,
bár csak már oldódna, mi rég jégbe fagyott.