Úgy szeretlek... kifakad belőlem érzelem, szenvedély,
s hogy hogy, az egy örök rejtély.
Érzelmi kötelék, egy lánc mi már nem hagy el,
erősen szorít s egybeforrt testemmel.
Fáj ha nincs, nincs ha fáj, világnak fodrában mindig jön s megtalál.
Elvisz az édenbe, itt vagy a vérembe,
folyam vagy énbennem, s Veled kell léteznem.
Éltetsz most álmomban, szeretlek kábultan.
Láss ne csak szemeddel, tarts mindig kezeddel.
Tarts meg még lélekben, hisz Te tartasz életben.
Összeforrt
2010.09.03. 09:56 ben.cooper
Szólj hozzá!
Címkék: vers összefort
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bencooper.blog.hu/api/trackback/id/tr442268447
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
